Székelytamásfalva legelőször 1591-ben tűnik fel az orbaiszéki hadköteles székelyek összeírásában Tamásfalva néven. A 16-17. században több jelentős birtokosa is volt, köztük a Tamásfalvi, Szentkirályi, Thúry és Czerjék család.

 A Thúry-udvarház Háromszék legnagyobb késő klasszicista-empire stílusú épülete, valószínűleg 1810–körül épülhetett. Az enyhe emelkedőre épített kastély nyújtott téglalap alaprajzú, kétszintes, tört síkú tetőzettel fedett. Főhomlokzatát klasszicista díszítőelemek tagolják: a központi lépcsőfeljárót balusztrád, dór félpillérek, illetve pilaszterek díszítik és háromszögű timpanon koronázza. Hátsó homlokzatát egy boltívsoron nyugvó fatornác határozza meg.

 A kastélyt és a hozzá tartozó, mintegy százhektárnyi területet 1949-államosították Bányai Sándortól és Miklóstól. 1973-ban átalakították kultúrotthonná, majd a rendszerváltást követően Bányai Miklós örököse, Damokos Erzsébet igényeli vissza. Tőle vásárolja meg a zabolai önkormányzat, így napjainkban is a székelytamásfalviak művelődési otthonaként működik.

 A falu központjában az 1848–-ben elesett hősök tiszteletére turulmadaras, faragott emlékművet állítottak.